black friday

Olvasok egy könyvet, melynek címe: Lagom. Hallottatok már a lagomról? Bevallom én eddig nem. Egy üzleti találkozón az üzleti partner (köszönöm BrandBirds) mondott egy idézetet, amely a lagom-ról szólt. Annyira tetszett, hogy gondoltam egy kicsit utána olvasok, mi is ez. Rátaláltam a könyvre, és nem tudom letenni. Újra és újra elolvasom egy-egy sorát. Minden szava magával ragadó. Lehet azért, mert egyébként is életem része ez a fajta életszemlélet, nem tudom. Hiszem, hogy ez az egyik könyv, amit mindenkinek el kellene olvasni és be kellene építenie az életébe. Akkor talán nem lenne annyi boldogtalan, elégedetlen, dühös és gyűlölettel teli ember.

A lagom, egy svéd kifejezés, amely egyfajta életérzést takar. Azt jelenti: „Éppen elég, pont jó”, „se túl sok, se túl kevés, pont megfelelő.” Ez a svéd kultúra szerves része, magától értetődő fogalom. Nem kell erről gondolkodniuk, egyszerűen ennek mentén élnek.

A lagom egy fonal, amely összefűzi a svéd társadalmat és az élet különböző területeit. A lagom alapja a közösségnek, a viselkedésüknek, a designak. A lagom részben személyes egyensúly, részben társadalmi elfogadottság, valami olyan, ami mind az egyénnek, mind az őt körülvevő világnak jó.

A mai modern világunkban minden felgyorsult, és mindannyian igyekszünk tartalmasan tölteni az időnket. Azért, hogy minden beleférjen a napba, rohanunk a munkahelyünkre, sietünk a munkánkkal, rohanunk a különböző programjainkra, és így az egész életünk egy végtelen rohanás. Úgy érezzük, hogy nincs elég időnk mindenre, amit szeretnénk, túl elfoglaltak vagyunk. Közben vágyunk a kiegyensúlyozottságra, egészségesebb, boldogabb életre. Látjuk a magazinok, a közösségi-, és egyéb média által sugallt tökéletes életeket, és azt akarjuk, hogy a mi életünk is hasonló legyen. A legjobb formánkat mutatjuk kifelé, hogy mennyire szórakoztatóak, tehetségesek, sikeresek, jó módúak, „mindig boldog vagyok, akármi történik” vagyunk, és jó mélyre temetjük magunkban a másik oldalunkat, amelyből bárki sejthetné, hogy stresszesek, kiégettek, ingerültek, boldogtalanok vagyunk. Azzal szembesülünk, hogy hiába szerezzük meg a legdrágább tárgyakat, a legmárkásabb ruhákat, a legmodernebb autót, vagy a legnagyobb házat, nem leszünk tartósan boldogabbak. Pillanatnyi megelégedést adnak, de hosszútávon nem maradunk boldogok. Tovább hajt valami, hogy még több dolgot birtokoljunk, talán majd akkor tökéletes lesz a mi életünk is.

A lagom arra ad lehetőséget, hogy miközben navigáljuk a teendőkkel teli életünket, egy tudatosabb, kiegyensúlyozottabb, harmonikusabb életet élhessünk. Egyfajta megelégedettség érzést ad, hogy pont annyi dolgot birtoklok, amennyire szükségem van, amennyi boldoggá tesz. Ez nem azt jelenti számomra, hogy visszafognám magam, vagy csakis elfogadható módon viselkednék. Inkább arról szól, hogy a mindennapokban megtaláljam az egyensúlyt.

„A lagom mindennapi életben való alkalmazása – az evéstől kezdve az öltözködésen és az életmódon keresztül a munkáig – lehet a kulcs egy kiegyensúlyozottabb, elviselhetőbb élethez, amely a modern fogyasztói világgal szemben inkább a létezés örömét hozza magával, és nem a fogyasztásét.” Nos, azt hiszem, hogy a lagom a mértékletesség elvén alapul, valami olyasmit, hogy a kevesebb több! A lagom szerinti gondolkodással felismerhetjük a szélsőségeket, és azok helyett egy mértékletes utat választhatunk. A lagom ugyanakkor nem csak az önmérséklést jelenti, hanem a pont elegendő mennyiség ünneplését is. Nem lemondást kell éreznünk, hanem elégedettséget, hálát, örömet. Ezt az eszmét az élet minden területére tudjuk használni, így a munkára, a szórakozásra, az étkezésre, öltözködésre, vagy vásárlásra. Ha ez nem az életünk része, először tudatosan figyelnünk kell rá, hogy egyre több területen szokásunkká váljon. Régen például örömet okozott, ha vehettem egy új ruhát, vagy cipőt, vagy táskát. Ma már nem is emlékszem mikor vásároltam utoljára, hisz nincs rá szükségem. Időközben észrevettem, hogy hiába van tele több szekrény a ruháimmal, valahogy mégis ugyanazt az 5-6 ruhát hordtam. Mindig lettek kedvenceim, és azokat hordtam. Akkor meg miért foglalják a helyet?! Ezért szépen elajándékoztam mindent, amit 1 éve nem vettem fel. Magam is elszörnyedve láttam, hogy mekkora mennyiséget képes voltam felhalmozni. Szerencsére időben észhez tértem, és így örömet szereztem velük másnak, de talán jobb lett volna, ha meg sem vásároltam volna őket. Vagy itt van az autó-dolog. Legalább 20 éve mondogatom, ha szóba kerül a „kinek mi a kedvence?”-téma, hogy „Nekem egyszer Lexus-om lesz!” Ez már szállóigévé vált a családban (anya Lexusa), de mindenki tudja, hogy nem cserélném le a kis „Szuzymat”, mert az nekem pont jó. Semmi nem indokolja, hogy Lexus-om legyen (ha csak az nem, hogy miért ne?!), nem is teszek semmit érte. Imádom a jó éttermeket, a különleges, szépen tálalt ételeket, de nem vágyom arra, hogy ez mindig elérhető legyen. Imádok kirándulni, nyaralni, de nem hajt, hogy ezt minden évben, minden áron tegyem. Ha napközben szaladok az irodából a hivatalokba, és vissza, mindig elmélázok a város szépségén. Néha lemaradok a villamosról, mert annyira belemerülök egy-egy polgári ház homlokzatának a szépségébe. Lelassítom a lépteimet, ha egy virágzó, vagy sárguló fát látok. Nem az a fajta vagyok, aki túlzásokba esik, inkább az, aki a legkisebb dolgokban is megtalálja az élvezetet. Szeretem a habos süteményeket, mégis csak felét kérem, viszont a csokoládéért élek-halok, abból jöhet az egész tábla. Azt hiszem ez a szemlélet a lagom.

A lagom az az érzés, ha minden olyan, ahogyan szeretnéd, hogy a dolgok legyenek! A lagom a megfelelő, elégedettséget nyújtó mennyiség birtoklása.

Most, hogy itt a Black Friday, hogy nyakunkon a Karácsony, gondolkodjunk el ezen. Kezdjük el a lagom-ot, hagyjuk ki a tolongást, az újabb dolgok halmozását, a sok, felesleges ajándékot, engedjük, hogy arról szóljon az ünnep, amiről szólnia kell: nálunk a szeretetről, a békességről, a nyugalomról, a bejgliről, mézeskalácsról és húslevesről. Készítsünk élvezettel saját dekorációt, és gyönyörködjünk benne.

Élvezzük a jelent, élvezzük a létezést, legyünk kiegyensúlyozottak, elégedettek és svédül boldogok.

(Anna Brones: Lagom)