onbecsules1A minap találkoztam egy kedves ismerősömmel, akinek párkapcsolati problémája van. Hosszasan beszélgettünk a témáról, és egyszer csak elkezdtem látni rajta a változást. Láttam ahogy ráébred a miértekre, ahogy választ kap a „hogyan jutottunk idáig”-ra, ahogy ráeszmél arra, hogy :”Jesszusom! Nem is ismerem sem őt, sem magam!”.

Hát igen…tulajdonképpen elkezdte megismerni önmagát, személyiségének egy-egy ismeretlen szelete tárulkozott elé. Rádöbbent arra, hogy megfelelő önismeret, valamint a társa ismerete nélkül nem működik egy kapcsolat! A rossz hír, hogy nem csak a kapcsolat nem működik, bizony maga az élet sem működik önismeret, önértékelés, valamint önbecsülés nélkül! Amikor elköszöntünk egymástól, hálás szemekkel rám nézett, és azt mondta: „Pont jókor találkoztunk, köszönöm! Légy szíves szervezz ilyen témában előadásokat, én ott fogok ülni az első sorban!” 🙂

Ezt csak azért írtam le, mert valóban így van! Szakmám során nagyon sokszor találkozom olyan személyekkel, akik nincsenek tisztában önmagukkal. Nincsenek tisztában az érzéseikkel, az igényeikkel. Nem tudják megnevezni a vágyaikat, nincsenek céljaik, nem ismerik a képességeiket, személyiségjegyeiket, egyszóval nem ismerik önmagukat. Ezért csak sodródnak a saját életükben különböző, szülőktől hozott minták szerint, ez alapján rögzült elveik mentén, így aztán nincsenek harmóniában önmagukkal. Hogyan is lehetnének? Hisz nem ismerik önmagukat, így nem tudnak tudatosan úgy élni, ami számukra a megfelelő lenne! Mondhatnánk nem a saját életüket élik!

A tudatosságot tanulni kell. Az életet nem lehet csak úgy élni! Az életet megélni kell! Elhivatottnak kell lennünk saját életünk jobbá tétele iránt, hisz az elhivatottságnak elsöprő ereje van! Az elhivatottságunk különböző ösztönző erők formájában nyilvánul meg. Változtatni akkor tudunk, ha tudjuk, hogy min akarunk változtatni. Amíg nem ismerjük fel a bennünk lévő képességeinket, a lelkünk mélyén rejlő feladatunkat, és nem annak megfelelően élünk, addig állandó hiányérzetet érezhetünk életünkkel kapcsolatban, nem találjuk helyünket a világban. Meg kell találnunk azt az utat, amelyen „békés harcosként” élhetjük az életünket, ahol bátorsággal, szeretettel, vagy akár egy magasabb rendű bölcsességgel övezve vívhatjuk meg belső harcainkat. Meg kell tanulnunk jobban becsülni önmagunkat, jobban megérteni embertársainkat. Meg kell tanulnunk elfogadni egymást a különbözőségeinkkel együtt. Amint harmóniába kerülsz magaddal, onnantól kezdve irányítani tudod a sorsod, rá tudsz találni arra az életre, amelyre születtél! Úgy gondolom, hogy a társadalmi fejlődés rajtunk múlik! Ha mi, egyének fejlődünk, és tudásunkkal segítséget tudunk nyújtani másoknak is, hogy fejlődjenek, talán egy kicsit hozzájárulunk ahhoz, hogy jobb világot teremtsünk magunknak!

www.jogtarsalgo.hu